HASZNOS TUDNIVALÓK AZ IVÓVÍZRŐL:
A vízből ivóvíz lesz
Az embereknek szükségük van tiszta édesvízre, amelyet megihatnak, amellyel főzhetnek és moshatnak. Ez a víz általában folyókból, tavakból vagy felszín alatti vízkészletekből származik, és bizonyos kezelésen is átesik, hogy iható legyen.
A települések ivóvízellátásánál elsődleges törekvés, hogy először a rendelkezésre álló felszín alatti vizeket használják fel, mivel ezek általában kevésbé szennyeződnek, így tisztításuk gazdaságosabb. Ezek mennyisége azonban kevesebb, mint a felszíni vizeké. A növekvő igények hatására egyre inkább sor kerül a felszíni vizek felhasználására, annak ellenére, hogy szennyezettségük miatt tisztításuk költségesebb.
A felszíni vízkivétel módjai az alábbiak:
- szívófejes vízkivétel,
- aknás vízkivétel,
- völgyzárógátas vízkivétel,
- szűrőgátas vízkivétel.
A felszín alatti víz kinyerésének műtárgyai:
- sekély mélységű vízbeszerzési műtárgyak,
- mélyfúrású kutak.
Egyenetlen térszínen a vízszerzés foglalt forrással is megoldható. A foglalás célja, hogy a forrásvízkészletet befogadja anélkül, hogy szennyeződne. A kutakból, folyókból, tavakból kivett vizet víztisztító művekbe vezetik, ahol több lépcsőből álló szűréssel távolítják el a vízből a szennyeződéseket.
A víztisztítás célja, hogy a vizet a fogyasztási igényeknek megfelelő minőségűvé alakítsa. A tisztítás során különböző eljárásokat alkalmaznak, hogy a kezelt vízből eltávolítsák a nem kívánatos anyagokat, vagy elfogadható anyagokká alakítsák.
A kiinduló nyersvíz minősége nagyon eltérő, ezért a víztisztítási technológia is nagyon sokrétű. A tisztításra kerülő vízből először az uszadék jellegű nagyobb szennyeződéseket kell eltávolítani. Ez rácsokkal, dobszűrővel, szalagszűrővel történik. Ez után történik a lebegő, könnyen ülepíthető anyagok eltávolítása homokfogóval, hidrociklonnal, ülepítéssel. Ekkor a víz fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú szilárd anyagokat a gravitáció segítségével ülepítjük le. Ha a szemcseméret 0,1 mm alatti, akkor összetettebb ülepítés szükséges, amit derítésnek neveznek. Ennek során vegyszeradagolással (alumínium-szulfát, vas-szulfát stb.) a kis szemcsékből ún. makropelyheket hoznak létre, amelyek már ülepíthetők. Ezután a vizet átengedik egy szűrőrétegen – amely kavics, homok vagy egyéb anyagból áll – ami vízben lévő lebegőanyagot kivonja a vízből. A kellemetlen mellékízt és szagot okozó anyagok eltávolítására aktív szenes szűrést vagy ózonos kezelést alkalmaznak.
A szűrés után következik a savtalanítás, amelynek célja a vízben lévő szénsav eltávolítása. Ilyenkor levegőztetéssel megnövelik az oxigéntartalmát, így a víz frissebbé és kevésbé savanyúvá válik.
Ha a vízben bizonyos mennyiségnél több oldott vas és mangán fordul elő, akkor a vízcsőben szállításra, ivó- és ipari víz céljára alkalmatlanná válik. Ezért szükséges ezek oxidálással, szűréssel történő eltávolítása. Ha a vízben nitrát található, annak eltávolítása ioncserével történik.
A vízben oldott sók is találhatók, amelyek szűréssel nem távolíthatók el. Ha ezek nagy mennyiségben fordulnak elő, a vizet keménnyé teszik. Ezért szükséges ezek koncentrációjának csökkentése. Ezt szolgálja a vízlágyítás.
A tisztítási technológia végén kerül sor a vízben lévő patogén baktériumok és ionok elpusztítására. Az eljárás lehet csírátlanítás és fertőtlenítés. Ez történhet szűréssel és oxidációval. Ez utóbbinál klórt, ózont, káliumpermanganátot vagy egyéb anyagokat adagolnak. Legelterjedtebb a klór alkalmazása.
Mielőtt a megtisztított víz a lakásokba kerülne, minőségét laboratóriumban ellenőrzik, így csak megfelelő tisztaságú vizet engednek a vezetékekbe.
HOGYAN JUT A VÍZ A LAKÁSOKBA?
A vizet a fogyasztókhoz vezetékhálózaton juttatják el, amely egy víznyerőhelyből és a hozzácsatlakozó vízműtelepből, valamint egy tározóból áll. A két létesítményt egy nagy átmérőjű fővezeték köti össze. A rendszert a fővezetékből leágazó különböző átmérőjű csőhálózat teszi teljessé. A víz útját (irányát) távirányítással lehet szabályozni.
A megtisztított vizet először nagy medencékbe vezetik, ahol összegyűjtik. Így mindenhova egységesen lehet eloszlatni a vizet, illetve tartalékolni lehet a száraz időszakokra, valamint azokra az esetekre, amikor a termelésben valamilyen fennakadás történne. Innen kerül az elosztóhálózaton a végleges rendeltetési helyére, a fogyasztókhoz.
AZ IVÓVÍZ ÖSSZETEVŐI, AZOK JELLEMZŐI:
Kémiai értelemben tiszta víz a természetben nem található. Minden víz kevesebb vagy nagyobb számú kémiai komponenst tartalmaz. A víz legfontosabb kémiai összetevői és ezeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásaik a következők:
Nátrium és kálium
Mindkét alkálifém jól oldódó sók ionjaiként fordul elő az emberi szervezetben, minden szövetben megtalálhatók. A káliumion az emberi szervezetben a sejten belüli állományra, a nátriumion pedig a sejten kívüli folyadékokra jellemző.
Az emberi szervezet napi nátrium szükséglete 3-10 g, káliumszükséglete pedig 3-5 g.
Kalcium
Kalciumra minden élő szervezetnek szüksége van nagy mennyiségben. A kalcium 97%-a csontszövetekben halmozódik fel. A fogzománcban kalcium-fluorid, továbbá kalcium-karbonát és kalcium-foszfát található. A csontokon kívül a kalcium a vérben és a szövetekben is előfordul. Ionként az idegrendszer ingerületi állapotára van hatással, hiánya görcsöt okoz. Az ember napi kalcium szükséglete 0,5 g, terhes és szoptatós anyáknál 1,0-1,2 g, amely tejtermékek, zöldségfélék, ivóvíz fogyasztásával fedezhető.
Magnézium
Megtalálható minden állati sejt magjában és a csontszövetekben. A zöld növényekben a klorofill nélkülözhetetlen alkotórésze. A vérben ugyancsak jelen van és mennyiségének növelése csökkenti az ingerlékenységet.
Az ember napi magnéziumszükséglete mintegy 0,3 g.
Vas
Az emberi szervezet vastartalma (4-5 g) és vasszükséglete csekély, mégis a legfontosabb szervetlen alkotórészek közé tartozik. Legnagyobb része komplex vegyületként, szerves molekulákba épül be. A szervezet a szervetlen és szerves vasvegyületeket egyaránt tudja hasznosítani. A szervetlen ionokként felszívódott vas a májban, a lépben és a vékonybél falában alakul át szerves vegyületek alkotórészévé.
A szervezet napi vas igénye 10-20 mg.
Mangán
Az emberi szervezet 10-40 mg mangánt tartalmaz. A szükségletet a napi 2-48 mg/nap értéket a táplálék fedezi.
Fluor
A fluor elsősorban a csontokban és a fogakban található, de csak kis mennyiségben. A szervezet fluorszükségletét (0,5-1,5 mg/nap) az ivóvíz fedezi.
Klorid
Az emberi szervezet kloridtartalma 1,1 g/kg. A kloridot éppen olyan gyorsan veszi fel a szervezet, mint amilyen gyorsan ki is üríti. Az ivóvíz klorid tartalma bizonyos határon túl szennyező anyag. Az ivóvíz ízét rontja, 250 mg/l koncentráció felett sós ízű.
Szulfát
A szulfát segíti a gyomorműködést, magasabb koncentráció esetén (500-600 mg/l felett) azonban már hashajtó hatású.
Foszfátok
Az ivóvízben a foszfátok szennyeződésre utalnak.
Ammónia
Talajvizeknél az ammónia szennyvíz általi szennyezésre utalhat, de ez csak friss fertőzöttség esetén található meg a vízben, mert hosszabb idő elteltével nitritekké, majd nitrátokká oxidálódik. Ha a talajvízből származó ivóvízben ammónia és nitrit nincs, csak kis mennyiségben nitrát fordul elő benne, ez arra utalhat, hogy a fertőzés már régebben történt.
Nitrit, nitrát
Egészséges felnőttek tápcsatornájába jutva a nitrát általában nem okoz megbetegedést. De csecsemők esetében, főleg a 3 hónaposnál fiatalabb korban a megbetegedés valószínűsége nagyobb. A mesterségesen táplált csecsemők gyomrában a mesterséges táplálék a pH-t eltolja, a gyomor savtartalma csökken, a nitrátredukáló baktériumok elszaporodnak. Így a nitrát nitritté alakul, a nitrit a vér hemoglobinjának leadható oxigénszállító képességét csökkenti. Csecsemőkorban pedig a gyorsan fejlődő szervezetnek nagy mennyiségű oxigén szükséges.
Ezért van az ivóvízben a koncentrációja 50 mg/l-ben maximálva.
Mikroelemek
Az emberi szervezetnek, bár kis mennyiségben, de feltétlenül szüksége van bizonyos fémekre, az ún. mikroelemekre, vagy más néven nyomelemekre is. Közülük a legfontosabbak (esszenciálisak) a következőek: cink (Zn), mangán (Mn), króm (Cr), nikkel (Ni), és vanádium (V). Ezek a mikroelemek a szervezet enzim- és hormontermeléséhez, a zavartalan intermedier anyagcseréhez és szövetek megújításához szükségesek.
A mikroelemek nagyrésze, bizonyos határértéken felül fogyasztva, mérgező.
Réz
Az emberi szervezet réz tartalma 100-150 mg. A napi réz szükséglet 1-2 mg, amelyet a táplálék fedez, de az ionos állapotban levő réz a szervezet számára erős méreg.
Cink
Az emberi szervezet cink tartalma 2-4 mg. 6-22 mg/nap értékben való felvétele a táplálékkal a szervezet számára elegendő. 5 mg/l koncentráció felett keserű, fanyar ízt okoz és opálosodást bázikus vizekben. Nagy mennyiségű cink fogyasztása az emberi szervezetre mérgező. A vízben való jelenléte ipari szennyezés eredménye lehet.
Króm
Az emberi szervezet króm tartalma 6-12 mg. A felvétele 5-200 mg/nap és nagyon ingadozó. Hiányánál csökken a glükóz tolerancia.
Szelén
Az emberi szervezet szelén tartalma 10-15 mg, a felvétel 0,05-0,1 mg/nap. Antioxidáns funkciója van,
nagyobb koncentrációban mérgező és rákkeltő hatású.
Kobalt
Az emberi szervezet 1-2 mg kobaltot tartalmaz. Nagy jelentőségű elemmé a B12 vitamin felfedezése után vált. Csak, mint a B12 vitamin központi ionja esszenciális. A szükségletet a táplálék fedezi.
Molibdén
Az emberi szervezetben a molibdén tartalom 8-10 mg. A táplálékkal kb. 0,3 mg/nap a bevitt mennyiség. Szerepe a vas hasznosulásában, illetve a köszvény kialakulásában van.
Nikkel
A nikkel az enzimek aktiválására van hatással. A táplálékkal 150-700 mg/nap a felvett mennyisége, amely a szükségletet fedezi.
Arzén
Esszenciális nyomelemszerepét csak csirkék és patkányok növekedésében tudták kimutatni. A lehetséges szükséglet 12-25 mg/nap, a táplálékkal 20-30 mg/nap jut a szervezetbe. Jó forrás a hal. Az arzén előfordulásának az oka az ivóvízben lehet ásványokból való beoldódás, ipari kibocsátás, rovarirtók alkalmazása.
MÉRGEZŐ ELEMEK:
Ólom
A vízoldható ólomsók mérgező vegyületek. Az ólom a szervezetben felhalmozódik és bizonyos határon felül súlyos mérgezést okoz. Az ólom eredete a vízben lehet: ipari-, bányászati- és kohászati szennyezés, vagy régi vízvezetékből való kioldódás.
Kadmium
A kadmium erősen mérgező. Az embereknél a vesében halmozódik fel. A kadmium jelenléte a vízben ipari szennyezés vagy tönkrement horganyzott csövek eredménye.
Higany
A szerves és a szervetlen sók nagyon mérgezőek és jelenlétüket a környezetünkben, különösen a vízben ellenőrizni kell.
ÁSVÁNYVÍZ VAGY CSAPVÍZ?
Az emberi testnek mintegy 60-70 %-a víz, egyes szerveknek pedig, mint például a vese, az agyvelő, a szem stb., ennél is több vizet tartalmaznak. A szervek kielégítő működéséhez megfelelő vízellátásra van szükség. Az ember napi átlagos vízszükséglete 2,5-3,0 liter, amit részben ivóvízzel és különböző folyadékokkal, részben élelmiszerekkel, illetve kismértékben a tápanyagok biológiai oxidációjával juttatunk a szervezetbe (pl. 100 g zsírból 107 g víz képződik). Átlagosan naponta kb. 250-350 g víz keletkezik így a szervezetben.
A vízszükséglet kielégítetlensége a szervezet gyors legyengüléséhez és pusztulásához vezet. Amíg a teljes éhezést az ember több mint 60 napig képes elviselni, 15 %-nyi vízvesztés már néhány napon belül halált okoz.
Az emberi szervezetben a víz fontos biológiai funkciója elsősorban annak köszönhető, hogy ez a folyadék kitűnő oldószer, nagyon sok szerves és szervetlen anyag oldódik benne. Az emberi anyagcsere közbenső és végső termékeinek szállításában ezért elsődleges szerepet játszik.
A víz nemcsak kémiai anyagként, hanem fizikai tulajdonságai miatt is fontos szerepet tölt be az életműködésben. Nagy párolgáshője (2,43 kJ/g) révén elősegíti, hogy az ember még akkor is megőrzi állandó testhőmérsékletét, ha szervezete az erősebb munkavégzés következtében több hőt termel, vagy a környező levegő hőmérséklete megnövekszik. A verejtékmirigy váladéka, az izzadság gyors párolgásával tekintélyes hőelvonást idéz elő.
Az emberi szervezetben a víz kétféle módozatban található: oldóképességét teljes mértékben kifejteni képes ún. szabad vízként és az oldóképességében, mozgékonyságában korlátozott ún. kötött vízként.
Napjainkban egyre elterjedtebb az ásványvíz fogyasztása a szervezetnek szükséges vízigény kielégítésére. De mit takar pontosan az ásványvíz?
Az olyan forrásvizet, amelynek összetétele a környező talajvíztől eltér, oldott anyagtartalma az 1000 mg/l-t meghaladja, s különösen valamilyen jellegzetes vegyületet szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz, vagy magasabb hőmérsékletű: ásványvíznek nevezzük. A 24 °C-nál magasabb hőmérsékletű ásványvizet termálvíznek mondjuk.
Ha az ásványvíz sok szabad szén-dioxidot tartalmaz, savanyúvíznek mondjuk. A savanyúvizeknek két fajtáját szoktuk megkülönböztetni, attól függően, hogy alkáliföldfém-hidrogénkarbonát (kalciumhidrogén-karbonát, magnéziumhidrogén-karbonát) avagy alkálifémhidrogén-karbonát (nátriumhidrogén-karbonát) van-e benne nagyobb mennyiségben.
A kénhidrogén és szén-dioxid együttes jelenléte adja e vizek savanykás és egyben kissé záptojásra emlékeztető, jellegzetes ízét.
A keserűvizek egy része keserűsót (magnézium-szulfátot), más része pedig glaubersót (nátrium-szulfátot) tartalmaz. E magas szulfátion-tartalmú keserűvizeknek jellegzetes élettani (hashajtó) hatásuk közismert.
Ismerünk még ezeken kívül sok másfajta, pl. alkalikus, nátrium-karbonát, illetve nátrium-hidrokarbonát-tartalmú, továbbá lítiumsó-tartalmú, vasas, arzénes, jódos és radioaktív, főleg radont tartalmazó gyógyvizeket.
Az ásványvizek főbb összetevői a palackon szerepelnek, de nem biztos, hogy ezt a vásárlásnál figyelembe is vesszük, illetve tudjuk, hogy milyen élettani hatásuk van. A magas nátrium tartalmú ásványvizet a szívbetegeknek és a magas vérnyomásban szenvedőknek kerülni kell. Az emberi szervezet napi nátrium szükséglete 3-10 g, ennél nagyobb rendszeres sófogyasztás a vesét és a keringési rendszert nagyon igénybe veszi. Fokozódik például a vérnyomás, mivel a keringő vér térfogatát jelentősen megnöveli.
Ezért – bár sokszor halljuk mindenhol, de mégis érdemes megfogadni – ásványvizek fogyasztásakor kérjük ki a háziorvosunk, illetve gyógyszerészünk véleményét. Ha ez elmarad, akkor célszerű a különböző típusú ásványvizeket váltogatva fogyasztani.
A csapvíznek az ásványvízzel szemben több előnye van:
- a szervezet számára megfelelő arányban tartalmazza az ásványi anyagokat
- fizikai, kémiai, mikrobiológiai paramétereit rendszeresen ellenőrzik, minősége megfelel a 201/2001-es Kormányrendeletben előírtaknak
- ez a víz az ivóvízhálózaton keresztül érkezik meg az otthonunkba, így elkerüljük a szállítás, tárolás nehézségeit
- nincs üres palack, így még a szelektíven gyűjtött, újrahasznosítható palackoknál is „környezetbarátabb”
- mindezekből következik az ár béli különbség, az ásványvíz ára kb. 50 Ft/l –nál kezdődik és valamelyik típus ára eléri a 200 Ft/l-t is, ezzel szemben az ivóvíz ára 0,30 Ft/l, azaz 1 l ásványvíz árán 150 liter csapvizet ihatunk.
Végezetül: az Ön által fogyasztott ivóvíz minőségére vonatkozó részletes információkat megtalálja a „Szolgáltatásaink/Laboratórium” alpontunknál, amelyet akkreditált laboratóriumi mérési eredmények alapján állítottunk össze.
VIZEINK MINŐSÉGÉNEK MEGÓVÁSA
A felszíni vizeink romlását sikerült az utóbbi időben csökkenteni, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kibocsátott szennyező anyagok többségének mennyisége kis mértékben csökkent, az összes oldott anyag mennyisége viszont változatlanul magas.
A szennyvizek kezelés nélküli befogadóba vezetése igen nagy terhelést jelent a környezet számára. A szennyezett vizek összegyűjtésével kezelésével, majd visszabocsátásával az édesvíz készleteink tisztántartásához járulunk hozzá.
A befogadók, valamint a környezetvédelem, ezen belül is a vízkészleteink mennyiségének és minőségének megóvása szempontjából lényeges, hogy milyen minőségű vizet vezetünk vissza a környezetbe.
Néhány jó tanács:
Csökkentsük a műtrágyák és növényvédőszerek használatát!
Környezetkímélő mosó- és mosogatószereket használjunk és csak a feltétlenül szükséges mennyiséget alkalmazzuk!
Sűrű zsiradékot, olajat, ételmaradékot, valamint erős vegyszereket ne öntsünk a lefolyóba WC-be stb.!
Takarékoskodjunk a vízzel!
Fontos célunk vizeink épségének megóvása, helyreállítása, használat utáni megtisztítása olyan mértékben, hogy az a legjobban közelítsen a használat előtti minőséghez.
Ne felejtsük el, hogy a víz az élet egyik nélkülözhetetlen feltétele, ezért minőségének védelme fontos feladat!
Víztakarékossági praktikák
- borotválkozás, fogmosás közben zárjuk el a vízcsapot, utóbbinál használjunk poharat
- kézmosáskor is zárjuk el a csapot, amíg szappanozunk
- ügyeljünk arra, hogy sose csöpögjön a csap, akár 75 liter/nap veszteség is érhet így
- csak teli mosógépet és mosogatógépet indítsunk be, úgy hatékonyabban működnek!
- a kézi mosogatás során több vizet használunk fel, mint amennyit a korszerű mosogatógép igényel.
- fürdés helyett zuhanyozzunk! Egy zuhanyzás alkalmával 20-60 liter vizet használunk fel, míg a kádban fürdéshez alkalmanként mintegy 100-150 litert engedünk ki.
- használjunk víztakarékos zuhanyrózsát
- használjunk víztakarékos WC tartályt, mellyel akár alkalmanként 10 liter vizet is megtakaríthatunk
- gyűjtsük az esővizet locsolásra
Óvjuk vízbázisainkat
- a háztartásban keletkező szennyvizet ne vezessük tisztítás nélkül a talajba, vagy felszíni vízbe
- ne juttassunk olajat, üzemanyagot, vegyszert a talajba és a felszíni vizekbe
- az autót ne az utcán és a kertben mossuk le, hanem az erre kijelölt helyen
- a kertben alkalmazzunk biológiai növényvédelmet
- a növényi eredetű hulladékot komposztáljuk
- ne dobjunk a lefolyóba ételmaradékot, étolajat, nem lebomló hulladékokat
Miért mondják: az ivóvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer?
Az ivóvízszolgáltatás nagy felelősséggel járó közszolgálat. A csapvizet rendszeresen ellenőrzik, minden szolgáltatónak törvényben előírt kötelezettsége hetente többször vízmintákat venni, azokat pedig akkreditált laboratóriumokban ellenőriztetni. A vizsgálatok eredményét dokumentálni kell és szakhatóságnak jelenteni. Az ellenőrzés több mint 50 vizsgálati szempont szerint történik, mint például a víz lebegőanyag-tartalma, keménysége, PH-értéke, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, mikroszennyezők, bakteriológiai paraméterek stb.
Magyarország kiváló minőségű ivóvízkészlettel rendelkezik.
Honnan „ered” a csapvíz Magyarországon?
Földrajzilag változó, hogy az egyes vízműveknek milyen vízbázisból, milyen minőségű nyers vízből kell egyformán tiszta ivóvizet előállítaniuk. Magyarország e tekintetben szerencsés helyzetben van, mert vízkészletei bőségesek. Elsőként hozzá kell jutnunk az ivóvíz alap-anyagául szolgáló, jó minőségű nyers vízhez. Magyarországon a nyersvíz előteremtése négyféle vízbázisból lehetséges:
- Felszín alatti védett rétegekből: 35% (mélységi vízbázis)
A földalatti vízkészletekhez szigorúan őrzött, zárt rendszerű kutakon keresztül férünk hozzá. A kutak mélysége a tíz métertől akár több száz méterig terjedhet.
2. Folyamparti kavicságyból: 35% (parti szűrésű vízbázis)
A Duna menti vastag kavicsréteg kitűnő fizikai és biológiai szűrőként működik. Ennek köszönhetően a folyómederhez közeli sekély mélységű (10-25 m mély) akna kutak és un. csápos kutak egészségügyi szempontból ivóvíz minőségű vizet szolgáltatnak, amit laboratóriumi vizsgálatok sokasága támaszt alá.
3. Mészkő, dolomithegyek karsztjából: 25% (karsztvíz)
A mészkő és dolomit kőzetek hasadékokkal átjárt rendszerében tárolódó vizet nevezzük karsztvíznek. Ez a létező legkiválóbb minőségű, a kőzetekből kioldott kalcium- és magnézium-ionok miatt magas keménységű ivóvíz, amely általában nem igényel tisztítást. A karsztok igen sérülékenyek, ezért fokozott védettséget élveznek. Ilyen mészkő és dolomithegyek Magyarországon a Bakony, a Vértes, és a Bükk.
Karsztvíz
4. Felszíni vizekből: 5%
Csak igen ritka esetben kell felszíni vizet használni alapanyagul, Magyarországon a szolgáltatott ivóvíznek mindössze 5%-a származik felszíni vizekből, mivel ezt a megoldást a vízművek csak ott alkalmazzák, ahol más lehetőség nincs, vagy nem volna gazdaságos. Magyarországon a Tiszából (pl. Szolnok), a Bükkben és a Mátrában lévő számos mesterséges tározóból, illetve a Balatonból nyerünk ki felszíni vizet. A kiemelt nyers víznek meglehetősen bonyolult tisztítási eljáráson kell keresztülmennie, hogy a minősége megfeleljen a szigorú követelményeknek. Az ivóvíznek nem kell vegytisztának lennie, hiszen a csak oxigénből és hidrogénből álló víz ihatatlan, és egészségre is ártalmas, a természetben ilyen nem is fordul elő. Az ivóvízben számos, élettanilag fontos oldott ásványi anyagnak kell lennie, amelyek mennyiségét a legapróbb részletekig meghatározzák. A vízkezelő műben ezeket a határértékeket állítják be a szakemberek.
Egy csepp fenntarthatóság MAVÍZ film:
Egy csepp a klímaváltozásért MAVÍZ film:
Egy csepp tudás MAVÍZ film:
