Telefonos ügyfélszolgálat: +36 80 555 222
Hibabejelentés: +36 80 426 426 (0-24)

Amit az ivóvízről tudni érdemes

HASZNOS TUDNIVALÓK AZ IVÓVÍZRŐL:

A vízből ivóvíz lesz

Az embereknek szükségük van tiszta édesvízre, amelyet megihatnak, amellyel főzhetnek és moshatnak. Ez a víz általában folyókból, tavakból vagy felszín alatti vízkészletekből származik, és bizonyos kezelésen is átesik, hogy iható legyen.

A települések ivóvízellátásánál elsődleges törekvés, hogy először a rendelkezésre álló felszín alatti vizeket használják fel, mivel ezek általában kevésbé szennyeződnek, így tisztításuk gazdaságosabb. Ezek mennyisége azonban kevesebb, mint a felszíni vizeké. A növekvő igények hatására egyre inkább sor kerül a felszíni vizek felhasználására, annak ellenére, hogy szennyezettségük miatt tisztításuk költségesebb.

A felszíni vízkivétel módjai az alábbiak:

  • szívófejes vízkivétel,
  • aknás vízkivétel,
  • völgyzárógátas vízkivétel,
  • szűrőgátas vízkivétel.

A felszín alatti víz kinyerésének műtárgyai:

  • sekély mélységű vízbeszerzési műtárgyak,
  • mélyfúrású kutak.

Egyenetlen térszínen a vízszerzés foglalt forrással is megoldható. A foglalás célja, hogy a forrásvízkészletet befogadja anélkül, hogy szennyeződne. A kutakból, folyókból, tavakból kivett vizet víztisztító művekbe vezetik, ahol több lépcsőből álló szűréssel távolítják el a vízből a szennyeződéseket.

A víztisztítás célja, hogy a vizet a fogyasztási igényeknek megfelelő minőségűvé alakítsa. A tisztítás során különböző eljárásokat alkalmaznak, hogy a kezelt vízből eltávolítsák a nem kívánatos anyagokat, vagy elfogadható anyagokká alakítsák.

A kiinduló nyersvíz minősége nagyon eltérő, ezért a víztisztítási technológia is nagyon sokrétű. A tisztításra kerülő vízből először az uszadék jellegű nagyobb szennyeződéseket kell eltávolítani. Ez rácsokkal, dobszűrővel, szalagszűrővel történik. Ez után történik a lebegő, könnyen ülepíthető anyagok eltávolítása homokfogóval, hidrociklonnal, ülepítéssel. Ekkor a víz fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú szilárd anyagokat a gravitáció segítségével ülepítjük le. Ha a szemcseméret 0,1 mm alatti, akkor összetettebb ülepítés szükséges, amit derítésnek neveznek. Ennek során vegyszeradagolással (alumínium-szulfát, vas-szulfát stb.) a kis szemcsékből ún. makropelyheket hoznak létre, amelyek már ülepíthetők. Ezután a vizet átengedik egy szűrőrétegen – amely kavics, homok vagy egyéb anyagból áll – ami vízben lévő lebegőanyagot kivonja a vízből.  A kellemetlen mellékízt és szagot okozó anyagok eltávolítására aktív szenes szűrést vagy ózonos kezelést alkalmaznak.

A szűrés után következik a savtalanítás, amelynek célja a vízben lévő szénsav eltávolítása. Ilyenkor levegőztetéssel megnövelik az oxigéntartalmát, így a víz frissebbé és kevésbé savanyúvá válik.

Ha a vízben bizonyos mennyiségnél több oldott vas és mangán fordul elő, akkor a vízcsőben szállításra, ivó- és ipari víz céljára alkalmatlanná válik. Ezért szükséges ezek oxidálással, szűréssel történő eltávolítása. Ha a vízben nitrát található, annak eltávolítása ioncserével történik.

A vízben oldott sók is találhatók, amelyek szűréssel nem távolíthatók el. Ha ezek nagy mennyiségben fordulnak elő, a vizet keménnyé teszik. Ezért szükséges ezek koncentrációjának csökkentése. Ezt szolgálja a vízlágyítás.

A tisztítási technológia végén kerül sor a vízben lévő patogén baktériumok és ionok elpusztítására. Az eljárás lehet csírátlanítás és fertőtlenítés. Ez történhet szűréssel és oxidációval. Ez utóbbinál klórt, ózont, káliumpermanganátot vagy egyéb anyagokat adagolnak. Legelterjedtebb a klór alkalmazása.

Mielőtt a megtisztított víz a lakásokba kerülne, minőségét laboratóriumban ellenőrzik, így csak megfelelő tisztaságú vizet engednek a vezetékekbe.

HOGYAN JUT A VÍZ A LAKÁSOKBA?

A vizet a fogyasztókhoz vezetékhálózaton juttatják el, amely egy víznyerőhelyből és a hozzácsatlakozó vízműtelepből, valamint egy tározóból áll. A két létesítményt egy nagy átmérőjű fővezeték köti össze. A rendszert a fővezetékből leágazó különböző átmérőjű csőhálózat teszi teljessé. A víz útját (irányát) távirányítással lehet szabályozni.

A megtisztított vizet először nagy medencékbe vezetik, ahol összegyűjtik. Így mindenhova egységesen lehet eloszlatni a vizet, illetve tartalékolni lehet a száraz időszakokra, valamint azokra az esetekre, amikor a termelésben valamilyen fennakadás történne. Innen kerül az elosztóhálózaton a végleges rendeltetési helyére, a fogyasztókhoz.

AZ IVÓVÍZ ÖSSZETEVŐI, AZOK JELLEMZŐI:

Kémiai értelemben tiszta víz a természetben nem található. Minden víz kevesebb vagy nagyobb számú kémiai komponenst tartalmaz. A víz legfontosabb kémiai összetevői és ezeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásaik a következők:

Nátrium és kálium

Mindkét alkálifém jól oldódó sók ionjaiként fordul elő az emberi szervezetben, minden szövetben megtalálhatók. A káliumion az emberi szervezetben a sejten belüli állományra, a nátriumion pedig a sejten kívüli folyadékokra jellemző.

Az emberi szervezet napi nátrium szükséglete 3-10 g, káliumszükséglete pedig 3-5 g.

Kalcium

Kalciumra minden élő szervezetnek szüksége van nagy mennyiségben. A kalcium 97%-a csontszövetekben halmozódik fel. A fogzománcban kalcium-fluorid, továbbá kalcium-karbonát és kalcium-foszfát található. A csontokon kívül a kalcium a vérben és a szövetekben is előfordul. Ionként az idegrendszer ingerületi állapotára van hatással, hiánya görcsöt okoz. Az ember napi kalcium szükséglete 0,5 g, terhes és szoptatós anyáknál 1,0-1,2 g, amely tejtermékek, zöldségfélék, ivóvíz fogyasztásával fedezhető.

Magnézium

Megtalálható minden állati sejt magjában és a csontszövetekben. A zöld növényekben a klorofill nélkülözhetetlen alkotórésze. A vérben ugyancsak jelen van és mennyiségének növelése csökkenti az ingerlékenységet.

Az ember napi magnéziumszükséglete mintegy 0,3 g.

Vas

Az emberi szervezet vastartalma (4-5 g) és vasszükséglete csekély, mégis a legfontosabb szervetlen alkotórészek közé tartozik. Legnagyobb része komplex vegyületként, szerves molekulákba épül be. A szervezet a szervetlen és szerves vasvegyületeket egyaránt tudja hasznosítani. A szervetlen ionokként felszívódott vas a májban, a lépben és a vékonybél falában alakul át szerves vegyületek alkotórészévé.

A szervezet napi vas igénye 10-20 mg.

Mangán

Az emberi szervezet 10-40 mg mangánt tartalmaz. A szükségletet a napi 2-48 mg/nap értéket a táplálék fedezi.

Fluor

A fluor elsősorban a csontokban és a fogakban található, de csak kis mennyiségben. A szervezet fluorszükségletét (0,5-1,5 mg/nap) az ivóvíz fedezi.

Klorid

Az emberi szervezet kloridtartalma 1,1 g/kg. A kloridot éppen olyan gyorsan veszi fel a szervezet, mint amilyen gyorsan ki is üríti. Az ivóvíz klorid tartalma bizonyos határon túl szennyező anyag. Az ivóvíz ízét rontja, 250 mg/l koncentráció felett sós ízű.

Szulfát

A szulfát segíti a gyomorműködést, magasabb koncentráció esetén (500-600 mg/l felett) azonban már hashajtó hatású.

Foszfátok

Az ivóvízben a foszfátok szennyeződésre utalnak.

Ammónia

Talajvizeknél az ammónia szennyvíz általi szennyezésre utalhat, de ez csak friss fertőzöttség esetén található meg a vízben, mert hosszabb idő elteltével nitritekké, majd nitrátokká oxidálódik. Ha a talajvízből származó ivóvízben ammónia és nitrit nincs, csak kis mennyiségben nitrát fordul elő benne, ez arra utalhat, hogy a fertőzés már régebben történt.

Nitrit, nitrát

Egészséges felnőttek tápcsatornájába jutva a nitrát általában nem okoz megbetegedést. De csecsemők esetében, főleg a 3 hónaposnál fiatalabb korban a megbetegedés valószínűsége nagyobb. A mesterségesen táplált csecsemők gyomrában a mesterséges táplálék a pH-t eltolja, a gyomor savtartalma csökken, a nitrátredukáló baktériumok elszaporodnak. Így a nitrát nitritté alakul, a nitrit a vér hemoglobinjának leadható oxigénszállító képességét csökkenti. Csecsemőkorban pedig a gyorsan fejlődő szervezetnek nagy mennyiségű oxigén szükséges.

Ezért van az ivóvízben a koncentrációja 50 mg/l-ben maximálva.

Mikroelemek

Az emberi szervezetnek, bár kis mennyiségben, de feltétlenül szüksége van bizonyos fémekre, az ún. mikroelemekre, vagy más néven nyomelemekre is. Közülük a legfontosabbak (esszenciálisak) a következőek: cink (Zn), mangán (Mn), króm (Cr), nikkel (Ni), és vanádium (V). Ezek a mikroelemek a szervezet enzim- és hormontermeléséhez, a zavartalan intermedier anyagcseréhez és szövetek megújításához szükségesek.

A mikroelemek nagyrésze, bizonyos határértéken felül fogyasztva, mérgező.

Réz

Az emberi szervezet réz tartalma 100-150 mg. A napi réz szükséglet 1-2 mg, amelyet a táplálék fedez, de az ionos állapotban levő réz a szervezet számára erős méreg.

Cink

Az emberi szervezet cink tartalma 2-4 mg. 6-22 mg/nap értékben való felvétele a táplálékkal a szervezet számára elegendő. 5 mg/l koncentráció felett keserű, fanyar ízt okoz és opálosodást bázikus vizekben. Nagy mennyiségű cink fogyasztása az emberi szervezetre mérgező. A vízben való jelenléte ipari szennyezés eredménye lehet.

Króm

Az emberi szervezet króm tartalma 6-12 mg. A felvétele 5-200 mg/nap és nagyon ingadozó. Hiányánál csökken a glükóz tolerancia.

Szelén

Az emberi szervezet szelén tartalma 10-15 mg, a felvétel 0,05-0,1 mg/nap. Antioxidáns funkciója van,

nagyobb koncentrációban mérgező és rákkeltő hatású.

Kobalt

Az emberi szervezet 1-2 mg kobaltot tartalmaz. Nagy jelentőségű elemmé a B12 vitamin felfedezése után vált. Csak, mint a B12 vitamin központi ionja esszenciális. A szükségletet a táplálék fedezi.

Molibdén

Az emberi szervezetben a molibdén tartalom 8-10 mg. A táplálékkal kb. 0,3 mg/nap a bevitt mennyiség. Szerepe a vas hasznosulásában, illetve a köszvény kialakulásában van.

Nikkel

A nikkel az enzimek aktiválására van hatással. A táplálékkal 150-700 mg/nap a felvett mennyisége, amely a szükségletet fedezi.

Arzén

Esszenciális nyomelemszerepét csak csirkék és patkányok növekedésében tudták kimutatni. A lehetséges szükséglet 12-25 mg/nap, a táplálékkal 20-30 mg/nap jut a szervezetbe. Jó forrás a hal. Az arzén előfordulásának az oka az ivóvízben lehet ásványokból való beoldódás, ipari kibocsátás, rovarirtók alkalmazása.

MÉRGEZŐ ELEMEK:

Ólom

A vízoldható ólomsók mérgező vegyületek. Az ólom a szervezetben felhalmozódik és bizonyos határon felül súlyos mérgezést okoz. Az ólom eredete a vízben lehet: ipari-, bányászati- és kohászati szennyezés, vagy régi vízvezetékből való kioldódás.

Kadmium

A kadmium erősen mérgező. Az embereknél a vesében halmozódik fel. A kadmium jelenléte a vízben ipari szennyezés vagy tönkrement horganyzott csövek eredménye.

Higany

A szerves és a szervetlen sók nagyon mérgezőek és jelenlétüket a környezetünkben, különösen a vízben ellenőrizni kell.

ÁSVÁNYVÍZ VAGY CSAPVÍZ?

Az emberi testnek mintegy 60-70 %-a víz, egyes szerveknek pedig, mint például a vese, az agyvelő, a szem stb., ennél is több vizet tartalmaznak. A szervek kielégítő működéséhez megfelelő vízellátásra van szükség. Az ember napi átlagos vízszükséglete 2,5-3,0 liter, amit részben ivóvízzel és különböző folyadékokkal, részben élelmiszerekkel, illetve kismértékben a tápanyagok biológiai oxidációjával juttatunk a szervezetbe (pl. 100 g zsírból 107 g víz képződik). Átlagosan naponta kb. 250-350 g víz keletkezik így a szervezetben.

A vízszükséglet kielégítetlensége a szervezet gyors legyengüléséhez és pusztulásához vezet. Amíg a teljes éhezést az ember több mint 60 napig képes elviselni, 15 %-nyi vízvesztés már néhány napon belül halált okoz.

Az emberi szervezetben a víz fontos biológiai funkciója elsősorban annak köszönhető, hogy ez a folyadék kitűnő oldószer, nagyon sok szerves és szervetlen anyag oldódik benne. Az emberi anyagcsere közbenső és végső termékeinek szállításában ezért elsődleges szerepet játszik.

A víz nemcsak kémiai anyagként, hanem fizikai tulajdonságai miatt is fontos szerepet tölt be az életműködésben. Nagy párolgáshője (2,43 kJ/g) révén elősegíti, hogy az ember még akkor is megőrzi állandó testhőmérsékletét, ha szervezete az erősebb munkavégzés következtében több hőt termel, vagy a környező levegő hőmérséklete megnövekszik. A verejtékmirigy váladéka, az izzadság gyors párolgásával tekintélyes hőelvonást idéz elő.

Az emberi szervezetben a víz kétféle módozatban található: oldóképességét teljes mértékben kifejteni képes ún. szabad vízként és az oldóképességében, mozgékonyságában korlátozott ún. kötött vízként.

Napjainkban egyre elterjedtebb az ásványvíz fogyasztása a szervezetnek szükséges vízigény kielégítésére. De mit takar pontosan az ásványvíz?

Az olyan forrásvizet, amelynek összetétele a környező talajvíztől eltér, oldott anyagtartalma az 1000 mg/l-t meghaladja, s különösen valamilyen jellegzetes vegyületet szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz, vagy magasabb hőmérsékletű: ásványvíznek nevezzük. A 24 °C-nál magasabb hőmérsékletű ásványvizet termálvíznek mondjuk.

Ha az ásványvíz sok szabad szén-dioxidot tartalmaz, savanyúvíznek mondjuk. A savanyúvizeknek két fajtáját szoktuk megkülönböztetni, attól függően, hogy alkáliföldfém-hidrogénkarbonát (kalciumhidrogén-karbonát, magnéziumhidrogén-karbonát) avagy alkálifémhidrogén-karbonát (nátriumhidrogén-karbonát) van-e benne nagyobb mennyiségben.

A kénhidrogén és szén-dioxid együttes jelenléte adja e vizek savanykás és egyben kissé záptojásra emlékeztető, jellegzetes ízét.

A keserűvizek egy része keserűsót (magnézium-szulfátot), más része pedig glaubersót (nátrium-szulfátot) tartalmaz. E magas szulfátion-tartalmú keserűvizeknek jellegzetes élettani (hashajtó) hatásuk közismert.

Ismerünk még ezeken kívül sok másfajta, pl. alkalikus, nátrium-karbonát, illetve nátrium-hidrokarbonát-tartalmú, továbbá lítiumsó-tartalmú, vasas, arzénes, jódos és radioaktív, főleg radont tartalmazó gyógyvizeket.

Az ásványvizek főbb összetevői a palackon szerepelnek, de nem biztos, hogy ezt a vásárlásnál figyelembe is vesszük, illetve tudjuk, hogy milyen élettani hatásuk van. A magas nátrium tartalmú ásványvizet a szívbetegeknek és a magas vérnyomásban szenvedőknek kerülni kell. Az emberi szervezet napi nátrium szükséglete 3-10 g, ennél nagyobb rendszeres sófogyasztás a vesét és a keringési rendszert nagyon igénybe veszi. Fokozódik például a vérnyomás, mivel a keringő vér térfogatát jelentősen megnöveli.

Ezért – bár sokszor halljuk mindenhol, de mégis érdemes megfogadni – ásványvizek fogyasztásakor kérjük ki a háziorvosunk, illetve gyógyszerészünk véleményét. Ha ez elmarad, akkor célszerű a különböző típusú ásványvizeket váltogatva fogyasztani.

A csapvíznek az ásványvízzel szemben több előnye van:

  • a szervezet számára megfelelő arányban tartalmazza az ásványi anyagokat
  • fizikai, kémiai, mikrobiológiai paramétereit rendszeresen ellenőrzik, minősége megfelel a 201/2001-es Kormányrendeletben előírtaknak
  • ez a víz az ivóvízhálózaton keresztül érkezik meg az otthonunkba, így elkerüljük a szállítás, tárolás nehézségeit
  • nincs üres palack, így még a szelektíven gyűjtött, újrahasznosítható palackoknál is „környezetbarátabb”
  • mindezekből következik az ár béli különbség, az ásványvíz ára kb. 50 Ft/l –nál kezdődik és valamelyik típus ára eléri a 200 Ft/l-t is, ezzel szemben az ivóvíz ára 0,30 Ft/l, azaz 1 l ásványvíz árán 150 liter csapvizet ihatunk.

Végezetül: az Ön által fogyasztott ivóvíz minőségére vonatkozó részletes információkat megtalálja a „Szolgáltatásaink/Laboratórium” alpontunknál, amelyet akkreditált laboratóriumi mérési eredmények alapján állítottunk össze.

VIZEINK MINŐSÉGÉNEK MEGÓVÁSA

A felszíni vizeink romlását sikerült az utóbbi időben csökkenteni, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kibocsátott szennyező anyagok többségének mennyisége kis mértékben csökkent, az összes oldott anyag mennyisége viszont változatlanul magas.

A szennyvizek kezelés nélküli befogadóba vezetése igen nagy terhelést jelent a környezet számára. A szennyezett vizek összegyűjtésével kezelésével, majd visszabocsátásával az édesvíz készleteink tisztántartásához járulunk hozzá.

A befogadók, valamint a környezetvédelem, ezen belül is a vízkészleteink mennyiségének és minőségének megóvása szempontjából lényeges, hogy milyen minőségű vizet vezetünk vissza a környezetbe.

Néhány jó tanács:

Csökkentsük a műtrágyák és növényvédőszerek használatát!

Környezetkímélő mosó- és mosogatószereket használjunk és csak a feltétlenül szükséges mennyiséget alkalmazzuk!

Sűrű zsiradékot, olajat, ételmaradékot, valamint erős vegyszereket ne öntsünk a lefolyóba WC-be stb.!

Takarékoskodjunk a vízzel!

Fontos célunk vizeink épségének megóvása, helyreállítása, használat utáni megtisztítása olyan mértékben, hogy az a legjobban közelítsen a használat előtti minőséghez.

Ne felejtsük el, hogy a víz az élet egyik nélkülözhetetlen feltétele, ezért minőségének védelme fontos feladat!

Víztakarékossági praktikák

  • borotválkozás, fogmosás közben zárjuk el a vízcsapot, utóbbinál használjunk poharat
  • kézmosáskor is zárjuk el a csapot, amíg szappanozunk
  • ügyeljünk arra, hogy sose csöpögjön a csap, akár 75 liter/nap veszteség is érhet így
  • csak teli mosógépet és mosogatógépet indítsunk be, úgy hatékonyabban működnek!
  • a kézi mosogatás során több vizet használunk fel, mint amennyit a korszerű mosogatógép igényel.
  • fürdés helyett zuhanyozzunk! Egy zuhanyzás alkalmával 20-60 liter vizet használunk fel, míg a kádban fürdéshez alkalmanként mintegy 100-150 litert engedünk ki.
  • használjunk víztakarékos zuhanyrózsát
  • használjunk víztakarékos WC tartályt, mellyel akár alkalmanként 10 liter vizet is megtakaríthatunk
  • gyűjtsük az esővizet locsolásra

Óvjuk vízbázisainkat

  • a háztartásban keletkező szennyvizet ne vezessük tisztítás nélkül a talajba, vagy felszíni vízbe
  • ne juttassunk olajat, üzemanyagot, vegyszert a talajba és a felszíni vizekbe
  • az autót ne az utcán és a kertben mossuk le, hanem az erre kijelölt helyen
  • a kertben alkalmazzunk biológiai növényvédelmet
  • a növényi eredetű hulladékot komposztáljuk
  • ne dobjunk a lefolyóba ételmaradékot, étolajat, nem lebomló hulladékokat

Miért mondják: az ivóvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer?

Az ivóvízszolgáltatás nagy felelősséggel járó közszolgálat. A csapvizet rendszeresen ellenőrzik, minden szolgáltatónak törvényben előírt kötelezettsége hetente többször vízmintákat venni, azokat pedig akkreditált laboratóriumokban ellenőriztetni. A vizsgálatok eredményét dokumentálni kell és szakhatóságnak jelenteni. Az ellenőrzés több mint 50 vizsgálati szempont szerint történik, mint például a víz lebegőanyag-tartalma, keménysége, PH-értéke, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, mikroszennyezők, bakteriológiai paraméterek stb.

Magyarország kiváló minőségű ivóvízkészlettel rendelkezik.

Honnan „ered” a csapvíz Magyarországon?

Földrajzilag változó, hogy az egyes vízműveknek milyen vízbázisból, milyen minőségű nyers vízből kell egyformán tiszta ivóvizet előállítaniuk. Magyarország e tekintetben szerencsés helyzetben van, mert vízkészletei bőségesek. Elsőként hozzá kell jutnunk az ivóvíz alap-anyagául szolgáló, jó minőségű nyers vízhez. Magyarországon a nyersvíz előteremtése négyféle vízbázisból lehetséges:

  1. Felszín alatti védett rétegekből: 35% (mélységi vízbázis)

A földalatti vízkészletekhez szigorúan őrzött, zárt rendszerű kutakon keresztül férünk hozzá. A kutak mélysége a tíz métertől akár több száz méterig terjedhet.

2. Folyamparti kavicságyból: 35% (parti szűrésű vízbázis)

A Duna menti vastag kavicsréteg kitűnő fizikai és biológiai szűrőként működik. Ennek köszönhetően a folyómederhez közeli sekély mélységű (10-25 m mély) akna kutak és un. csápos kutak egészségügyi szempontból ivóvíz minőségű vizet szolgáltatnak, amit laboratóriumi vizsgálatok sokasága támaszt alá.

3. Mészkő, dolomithegyek karsztjából: 25% (karsztvíz)

A mészkő és dolomit kőzetek hasadékokkal átjárt rendszerében tárolódó vizet nevezzük karsztvíznek. Ez a létező legkiválóbb minőségű, a kőzetekből kioldott kalcium- és magnézium-ionok miatt magas keménységű ivóvíz, amely általában nem igényel tisztítást. A karsztok igen sérülékenyek, ezért fokozott védettséget élveznek. Ilyen mészkő és dolomithegyek Magyarországon a Bakony, a Vértes, és a Bükk.

Karsztvíz
4. Felszíni vizekből: 5%

Csak igen ritka esetben kell felszíni vizet használni alapanyagul, Magyarországon a szolgáltatott ivóvíznek mindössze 5%-a származik felszíni vizekből, mivel ezt a megoldást a vízművek csak ott alkalmazzák, ahol más lehetőség nincs, vagy nem volna gazdaságos. Magyarországon a Tiszából (pl. Szolnok), a Bükkben és a Mátrában lévő számos mesterséges tározóból, illetve a Balatonból nyerünk ki felszíni vizet. A kiemelt nyers víznek meglehetősen bonyolult tisztítási eljáráson kell keresztülmennie, hogy a minősége megfeleljen a szigorú követelményeknek. Az ivóvíznek nem kell vegytisztának lennie, hiszen a csak oxigénből és hidrogénből álló víz ihatatlan, és egészségre is ártalmas, a természetben ilyen nem is fordul elő. Az ivóvízben számos, élettanilag fontos oldott ásványi anyagnak kell lennie, amelyek mennyiségét a legapróbb részletekig meghatározzák. A vízkezelő műben ezeket a határértékeket állítják be a szakemberek.

Egy csepp fenntarthatóság MAVÍZ film:

Egy csepp a klímaváltozásért MAVÍZ film:

Egy csepp tudás MAVÍZ film:

Hírek, ESEMÉNYEK

TÁJÉKOZTATÁS HIBAJAVÍTÁSI MUNKÁLATOKRÓL - Császár

Tájékoztatjuk tisztelt Felhasználóinkat, hogy Császár, Rákóczi utcában az ivóvíz-közhálózaton végzett hibajavítási munkálatok miatt a mai napon, 2025.03.31-én előreláthatólag 12:00-ig időszakos…

TÁJÉKOZTATÁS HIBAJAVÍTÁSI MUNKÁLATOKRÓL - Komárom, Koppánymonostor

Tájékoztatjuk tisztelt Felhasználóinkat, hogy Komárom-Koppánymonostor, Koppányvezér, Toboz, Fenyves, Levél, Erdő utcákban és Gyanta közben az ivóvíz-közhálózaton végzett hibajavítási munkálatok miatt…

TÁJÉKOZTATÁS HIBAJAVÍTÁSI MUNKÁLATOKRÓL - SÁRISÁP

Tájékoztatjuk tisztelt Felhasználóinkat, hogy Sárisápon a Fő utca 73-125. számok között az Orgona , Szőlőhegy utcákban és az Iskola úton…

Dolgozz nálunk!

Lehet annál szebb hivatás, mint friss, egészséges ivóvízzel ellátni több mint 200 ezer embert nap mint nap? Szerintünk nincs! Ha te is szeretnél részese lenni e nemes küldetésnek, jelentkezz aktuális álláshirdetéseinkre vagy regisztrálj adatbázisunkba!

Megszakítás