Platán-forrás

A Vértes-Gerecse vízkincs

A tatai karsztforrás-csoportok a Dunántúli-középhegység főkarsztvíztároló rendszerének, elsősorban a Vértes- valamint a Gerecse-hegység felől érkező utánpótlás egyik legjelentősebb természetes megcsapolásai. A karsztvíz a karsztosodó kőzetek (jelen esetben Dachsteini mészkő) hasadékaiban, üregrendszereiben tárolt gravitációs víz. Természetes állapotukban a Tatán fakadt források vízhozama elérte a 110 000 m³/nap értéket. A mai Tata város belterületén 30-40 nagyobb vízhozamú, és számtalan kicsi vízhozamú forrás fakadt. A két legmelegebb és legbővebb vizű forráscsoport a Fényes-fürdőnél és az Angol-parkban egy-egy önálló triász alaphegység-rög fedőképződményeiből fakadt. Adottságaikat tekintve legjobban az észak-budai Rómaifürdő jellemzőihez hasonlíthatók, de a dunaalmási források is ilyen típusúak.

http://verteserdo.hu/vertesi-erdo/termeszeti-ertekek/

A XX. század második felében, 1990-ig a fő karsztvíztároló rendszert drasztikus bányászati beavatkozások érték a szén- és bauxitbányászat növekvő vízemelései következtében. Ennek hatására az 1950-es, 60-as évektől kezdődően növekvő regionális nyomáscsökkenés következett be. A vízszintsüllyedés hatására 1973 elején Tatán elapadtak a legmélyebben fekvő Fényes források is. Tata térségében a karsztvízszint csökkenése közel 50 m volt.
A térségi bányák 1990. évi bezárását követően megindult a regionális nyomásnövekedés, elkezdődött a tatai források regenerálódása, 2002-ben „megszólalt” az első forrás és 20 év alatt közel 40 m-t emelkedett a karsztvízszint.Ennek a csodálatos, lassan visszatérő „forrásörökségnek” állított emléket az Északdunántúli Vízmű Zrt. a Tata, Eszterházy sétányon lévő ivókút, a Platán-forrás megépítésével.

Ivókút a tó partján

A karsztvízszint emelkedése következtében pozitívvá vált TÉ-1 jelű észlelőkút forrásvizének hagyományos megjelenítése valósult meg, de teljesen egyedi formában. Az 1,3 m átmérőjű és 2,6 m magas kőből tervezett kutat helyi kőfaragó készítette. Sóskúti mészkő tömbökből került kifaragásra, vasbetonmag erősítésekkel. A felülete az időjárási hatások miatt speciális kőszilárdító és hidrofobizáló felületvédelmet kapott.
A kútban a négy oszlopból, négy egyedi részleteiben míves kidolgozottságú sárkányfej vízköpőből folyik a forrásvíz, amely a kút „medencéjében” gyűlik össze, majd túlfolyókon kerül elvezetésre a természetes befogadóba, az Öreg-tóba.

Sárkányfej vízköpők

A kút környezete a megközelítés és a körbejárhatóság érdekében kiskockakő burkolatot kapott, amely csatlakozik a környezetben már felújított térburkolathoz. A kúthoz kapcsolódó felirat önállóan, mellette került elhelyezésre.
Az ivókút 15 – 20 ⁰C-os langyos karsztvize közepes keménységű (220-240 CaO mg/l), 700 – 900 mg/l összes ásványi anyag tartalmú, Ca-Mg-hidrogénkarbonátos és kis nátrium tartalmú.
Ünnepélyes átadása és felszentelése 2013. november 22-én volt, amely napot az ÉDV Zrt. a „Tatai források napjának” javasolt a város vezetésének.
Az ÉDV Zrt. üzemelteti és karbantartja az ivókutat, folyamatosan vizsgálja és óvja az ivóvíz minőségét. A téli időszakban az elfagyás megakadályozása érdekében a kutat az ÉDV Zrt. lezárja.

 
 A kút üzenete:

„Ma, ha forrás tör fel valahol egy városban, gyakorlati problémát: vízügyi, népegészségügyi, néhol városrendezési, építészeti tennivalókat jelent.
Régen egészen mást jelentett. Azokat a helyeket, ahol a földből vagy a sziklából víz fakadt, nemcsak hasznosaknak, hanem egyben szentnek, életadó forrásoknak is tekintették, amelyekért felsőbb lényeknek kell köszönetet mondani. A kútházakat több kora keresztény bazilikában a Paradicsomnak is nevezett előcsarnokban helyezték el, s így a forrásra épülő kút összekapcsolódott az élet kútjának gondolatával.
A hétköznapin túl is igazságot kereső ember belső útjai mindig körkörösek és égbe törekvők, jól illeszkednek ehhez, hogy a kútházak gyakran kör alakú lapjára támaszokon nyugvó kis kupolát építettek. Az időből és térből kihasított szakrális tér minden vízvételkor összekötötte a hétköznapit az ünnepivel, a mulandót az örökkévalósággal, porszemléletünket a mindenséggel.
Most újra áll egy kútház a Paradicsom közepén – gyönyörűbb városrészt aligha képzelhetnénk köré. Kövei nemcsak saját dicsőségüket hirdetik az elfolyó idő felett, hanem őrzik majd az emlékét az összefogásnak és jóakaratnak is. Sárkányai tartják a földön és óvják az égben, ősi magyar és egyetemes szimbolikájának köszönhetően pedig mindenki, aki vizet inni hajol bűvös körébe, néhány pillanatra a lélek útján járhat a Nap, a Hold és a csillagok között.
A tatai karsztforrásból – félő – nem az élet vize csobog. De a kút bizonyára enyhületet ad a szomjazóknak, pihenést az úton járóknak és – reményeim szerint – vigaszt is a csüggedőknek.”